André Kertész, Fotografiska

Május 27-ig: My France, 1925-1936

Mint a kor számtalan csavargó művésze, André Kertész is beleszeretett a parkjaiban, bulvárjain, szalonjaiban, kávéházaiban elevenen élő Párizsba – amint leszállt a budapesti vonatról, 1925-ben. Az inspiráló környezet rövidesen felszínre hozta a magyar fotográfus tehetségét is. "Bármit is csináltunk, Kertész megelőzött bennünket." – mondta róla a nem kevésbé nagyszerű Henri-Cartier Bresson.

A stockholmi Fotografiska , érdeklődéssel várt tavaszi kiállításán, André Kertész párizsi periódusának képeire fordítja spotlámpáit. E legjobbnak tekintett korszakának jól ismert fekete-fehér fotói sorakoznak most a régi vámház hófehér falain. Az avantgard Párizs meghatározó személyiségei – mint Mondrian, Léger, Chagall – és mások portréi mellett, a lendületesen változó város, kertészesen meglátott és megörökített, s ma már klasszikusnak számító életképei és csendéletei láthatók.

Brassaï (és André Kertész), Paris 1929. Foto: André Kertész

1928-ban Kertész az elsők között kezdett használni Leica gépet. Imádott a város utcáin, terein flangálni, s a téma valahogyan mindig szembe jött vele. Nem is nagyon válogatott, nem is nagyon fontolgatott. De látott!

Utólag többen leírták róla: a hétköznapi pillanatok poétája volt.

Azonban több évtizednek kellett elmúlnia ahhoz, hogy a közönség újra s igazán rácsodálkozzon a párizsi korszak egyszerűségükben nagyszerű képeire: 1963-ban, egykori barátja és ügynöke, Jacquline Paouillac tárta a nyilvánosság elé újra, az általa korábban a náci megszállás alatt rejtegetett képeket. 1984-ben Kertész a francia kulturális minisztériumnak adományozta a francia korszak fotográfiáit. A mostani stockholmi kiállítás is a Ministère de la Culture et de la Communication France, valamint Jeu de Paume által a Médiathèque de l'architecture et du patrimoine közreműködésével jött létre a Fotografiska-ban.

Téli reggel a cafe du Dome-ban, 1928. Foto: André Kertész

André Kertész budapesti zsidó polgári családba született 1894-ben. Kamaszkorában kezdett érdeklődni a fotozás iránt, s mint annyian mások, eleinte családtagjait, barátait ültette gépe elé és a magyar vidéki életet pásztázta kamerájával. Besorozott katonaként, az első világháború során is folytatta ezt, míg egy sérülés haza nem fordította. A húszas évek közepén aztán Nyugat-Európa felé vette az irányt, s az akkori pezsgő Párizsba érkezve érezte úgy: számára való hely! Az ott eltöltött évtized alatt nem csak keresett sajtófotósként (VU, Frankfurter Illustrierte) és nem csak sikeres kiállításokkal szerzett nevet magának a szakmában, de iskolateremtővé is vált.
1936-ban átcsábította a 'feltörekvő' New York, s feleségével együtt odaköltözött. Karrierje a legnagyobb lapok (Look,Harper’s Bazaar) oldalain, a legnevesebb kiállítótermek falain futott tovább, egészen haláláig (1985).

Fotografiska, Stockholm

2010. májusában a régi balti-kikötő egyik régi vámházában, Annie Leibowitz világhírű képeinek ”A Photographer's Life 1990 – 2005” című válogatásával nyílt meg a Fotografiska Museet – Stockholm első önálló fotómúzeuma.

Ha jártál itt valaha, s átruccantál Helsinkibe is valamelyik piros-fehér óriáshajójával, bizonyára felismered ezt a téglaépületet, a Södemalm dél-keleti oldalán. A Stockholms infart (behajózó útvonal) mentén a Stadsgårdshamnen, a középkor óta 500 éven át volt a város legfontosabb balti- tengeri kikötője. E vizen behajózva tárul a látogató elé Stockholm legelragadóbb látképe: a baloldalt magasodó 'kulturkvarter', a déli sziget, szemben a középkori Gamlastan tornyai, s a Kungliga slottet (a királyi palota), a vizen túl pedig az egykori királyi vadaspark, a Djurgården zöldell).

Maga az egykori vámház épülete nemcsak kiváló fekvésű, de ipari-kulturális műemlék is, így kényes kérdés volt, kinek s milyen célra adja használatba a város. Ráadásul kikötötték: élénküljön meg, s kapcsolódjék a városhoz. Megannyi igen és nem után, egy 4000 négyzetméteres fotómúzeum, s más művészeti-, oktatási-, üzleti- és gasztronómiai célú közösségi helyiségek kerülnek a hajóváró mellé.

A Fotografiska Museet hiánytpótló intézmény. A svédeknek (is) van szemük a képre, nem túlzás, hogy Hasselbladjuk a kamerák RollsRoyse-a, s néhány fekete-fehér fotó ott van sok lakás falán... Bár számos galéria, múzeum állít ki fotót rendszeresen, sokáig hiányoltuk a fényművészet önálló és állandó helyét.

A Fotografiska – Per és Jan Broman magánkezdeményezésére született meg, akik már számos fotóeseményt – tárlatokat, kurzusokat, fesztiválokat, vásárokat – adtak nekünk. A múzeum sem lett több vagy más: minden, ami fotó – de egy tető alatt, érdekes közösségi terekkel kiegészítve, a fényben változó s azzal játszó víz mellett. A város izgalmas találkozópontjává vált az öreg vámház – a svéd és a világ fotoművészetének legjobbjaival.

Kapcsolódó link: Fotografiska, Stockholm